Készült az Európai Unió
LIFE támogatásával Az Osztrák Mezőgazda-
sági, Erdészeti, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával. |
A természet, a magyar táj ajándéka a szürke marha, a rackajuh, a mangalica. Ezen állatok izomzatában egyesül a hagyományos tartási mód, a legeltetés, sok mozgás, lassú fejlődés, mindez az ízanyagok felhalmozását eredményezi.
Az 1940-es évekre a szürke marha már csak tíz százalékát adta a hazai marhaállománynak. A szürke marha legelő tekintetében igénytelen, télen is ridegen tartható, ha más nincsen, a nádat és a kákát is megeszi. A szürke marhákat a kezdetek óta egészségesen tartják; abrakot legfeljebb a fiatalabb borjak kapnak egy ideig. A magyar szürke szarvasmarha ma is természetes körülmények között nő fel és éli le életét. Ez garantálja a kiváló minőségű húst, ami sok fehérjét és értékes vitaminokat tartalmaz. A fenti okok miatt a kergemarhakór, vagyis a BSE soha nem fordult még elő a szürke marhák között. Nagykörűbe 2001. novemberében érkeztek fiatal üszők, mleyeknek az Első Ártéri Gazdálkodási Szövetkezet viseli gondját. 2002. nyarától Tiszakürt határában is legelnek szürkemarhák, egy helyi gazdálkodó gulyájával együtt, biztosítva ezzel az értékes növénytársulások megóvását az invazív fajokkal szemben. 2001. őszén a Tisza-LIFE program anyagi hozzájárulásával, helyi vállalkozók építették meg a szürkemarhák elhelyezésére szolgáló karámrendszert. Ezzel egyidőben elkészült egy fúrott víztermelő kút, itatóvályúk valamint üzembe lett állítva egy villanypásztor-rendszer is. Az állatok szaporulatáért cserébe az állattartó gazda a téli takarmányozásról is gondoskodik. |