Siposs Viktória, Tisza programvezető

Egyéb nevei: keserűhal, lapistyán, Szent Péter hala

Magas, oldalról erősen lapított hal.Eltekintve az ívási időszaktól, a hímek és nőstények nagyjából azonos színezetűek. A test oldala ezüstös szürke, a hát általában olajzöld. Ívási időszakban a hímek trópusi halakra emlékeztető, színpompás nászruhát öltenek. Testük a szivárvány valamennyi színében csillog, innen halunk magyar neve.
Élőhelyét a csendes, álló vagy egészen lassú folyású vízterületek alkotják. Viszonylag nagy állományuk figyelhető meg mocsaras területeken, mivel a víz oxigéntartalmával szemben nem különösebben igényes. Ívási időszaka hazánkban április végén kezdődik és július végéig tart - a vízterület jellegétől függően.
Szaporodásának előfeltétele, hogy az adott vízben nagyobb kagylók is éljenek. A nőstény hosszú tojócsöve segítségévelszemenként rakja ikráit a kagyló kopoltyúüregébe. Minden egyes ikraszem elhelyezése után a hím a kagyló fölé úszik, kibocsátja tejét, amely a kagyló légzése következtében bejut az ikrához. Az ikra így teljesen védetten fejlődhet tovább. A kelés után a lárvák nem hagyják el a kagyló belsejét, csak fejlett, jól úszó állapotban. A kagyló rendszertani hovatartozása a megfigyelések alapján nem játszik szerepet a szaporodási folyamatban.

Táplálékának döntő részét algák alkotják. Hazánkban 7-8 cm-es testhosszat ér el. Védett, eszmei értéke 2.000 Ft.